hátnemtudom. isten prémium kiadása vagyok és ledobtak a földre, mert túl jó voltam. és most itt ritkítom a levegőt. össze kellene hozni egy új bemutatkozásos cuccot, és most azon vitatkozok magammal, hogy sokmindent írjak le magamról, vagy keveset.  #világelsőszámúproblémái

piros tornacsukacsíkos crocs papucsocsmányságot kaptam mert a régit szétjártam, hogy a lyukak között szakadt szét, és repedezett a talpa. mindenesetre én imádom mert kibaszott kényelmes és itthon a kertben szétbaszni meg a kisboltba elszaladni tökéletes.

széthasad a fejem. fizikailag is és úgy szellemileg. tudnék róla regényeket írni de nem akarok. lassan kikészül a gyomrom a napi két cataflamtól és a xanaxoktól. dehát nincs mit tenni, inkább a gyomrom menjen tönkre mint a fejem. elég korán kezdem a nyugtatózást.

apa vett nekem terhességi tesztet. szűz vagyok. hihetetlen, hogy ennyire nem bízik bennem. vagy bennünk. állítólag mostanában furcsán viselkedek, és nem veszekszünk annyit.  nyilván ez neki a furcsa, hogy nincs nagyon miért gyepálnia, és most lelkileg akar mégjobban összetaposni. 

újra rákaptam az éneklésre. kiskoromban imádtam énekelni, emlékszem, mikor nagymamámmak a kertben áténekeltük a délutánokat és hallgattuk a madarakat. ilyenkor visszajönnek az emlékek, és jobban érzem magam.  i just loved that. effie voltam.

atyaúristen egyszerűen imádom őket. tökéletesek együtt.

most aniékért izgulok, nemsokára találkozik a.. kiszemeltjével, és aaaannyira aranyosak lennének! de tényleg. mindketten látszik, hogy odavannak egymásért. remélem összejönnek és minden sálálláááá lesz yay. úgy, mint flocica és brúnó, vagy lilla és tomi. és ohgod ők is már mióta együtt vannak és annyira illenek egymáshoz.. ránk is így mondják, hogy egymás másolatai vagyunk, és igazuk van. 

lassan már alig tudok elaludni nélküle. olyan nekem, mint valami drog.  ha megvakulnék, az ő közelsége tartaná bennem a lelket és a reményt. azt hiszem ő az egyetlen ok, amiért nem zuhanok össze. mostanában minden nap mellette alszom el. igen, önző dögnek érzem magam, tudom hogy az vagyok.  mint egy beteg titkos szerelem. ott vár rám a komód mellett minden este. nyakam szörnyen néz ki. lassan utcára nem merek kimenni vele. tépjük egymást.

timeja összevissza hazudozik. mindig is kinéztem volna belőle, mert olyan típus, és nem meri felfedni saját magát, nem bírja felvállalni az igazságot. olyan rossz hogy eddi gegész jól megvoltunk, és most, hogy elmegy, teljesen hülyének néz. hát látszik, eddig mit gondolt rólam. pedig nem mutatom magam egy sötét libának. kihasznált~ ilyeneket mond, hogy három hétre kiutaznak kaliforniába, és minden héten másik szállodában lesznek. tegnapelőtt írt nekem 'kaliforniából' persze csakis a huntington beachről, laptoppal a strandon. hát dafuq? nem tud beetetni. mikor kértem, hogy kapcsolja be a kamerát, mondta, hogy nincs kamera a gépében mert fos. japersze. szuper gépe van. képet sem akart mutatni. majd még hagyom kiforrni, hogy miket mond, és a képébe vágom, és megkérdezem mit képzel magáról. még mi sem tudnánk kimenni kaliforniába, nemhogy három hétre mindig más szállodával. kicsitnagyon képtelenség. erre hogy az unokatesóikkal mentek kilencen? fejenként milliók. a repülőútra rákérdeztem, ott már nagyon rezgett a léc, nem tudott mit kitalálni, se képet mutatni. ilyetszól nem tudja hány óra volt az út, mert átaludta, és egyáltalán nem álmos, nem tudja, mitől kellene annak lennie. hát drágaságom, a nyolc óra időeltolódástól! mi mástól? mi gyakorlatilag hullák voltunk az első napokban kanadában, szép kis luivuittyonyokkal a szemünk alatt, pedig az hat óra volt. nappal aludtunk, éjjel meg kukorékolás. namindegy. imádom kanadát. amúgymeg. meg svájcot. meg nagy britanniát. meg minden hegyvölgyes zöld csodaszép meseországot.

még tündérmajoron kaptam rá a versolvasásra. a padláson csak osztolányi meg ady versesköteteket találtam, és rájöttem, én ezeket mennyire imádom. kimentem csillaggal egy kis szép helyre az erdőben, lekucorodtam, őt elengedtem, és olvastam. tegnap nagymamámtól elkértem az összes kosztolányit és adyt. 

talát két hete, kedden este pattant el a húr, borult ki a bili, akkor csöppent az utolsó csepp a pohárba, összepakoltam egy táskába, felültem az első zirci buszra, és elszöktem itthonról. szégyellem, hogy ennyire gyenge voltam és önfejű, de jót tett a pár napos kitérő. ott nem kellett senkihez sem szólnom, azokkal foglalkoztam, akiket szeretek, és kiszellőztettem a fejem. egész nap csak lovakat ápoltam, ölelgettem, lovagoltam az erdőben, csillaggal játszottunk. a csajok néha feljöttek hozzám a padlásra, vagy együtt bemásztunk a boglyákhoz, néztük a lovakat és az eget. rájöttem, hogy ki szeret és kinek vagyokat igazán fontos. néhányan, akikre számítottam volna, rám sem hederítettek, hogy hol vagyok. az ilyenekről jó tudni. ezért is volt jó most ez.

konrád volt az, aki mindenkivel beszélt, ő informálta őket, meg engem sikerült szóra bírnia. nagyon szeretem.

nemakaroknyaratutálomanyaratnemakaroknyaratutálomanyaratnemakaroknyarat. asszem ezzel ki is fejeztem az összes érzelmem a nyár iránt. köszönöm. persze, ilyenkor vannak a legnagyobb őrültködések, a bulik, barátok, és tavaly nyárról van az összes felejthetetlen élményem. az első nyár, amin tényleg jól éreztem magam. de fúj. meleg van. ocsmány vagyok. bikiniben. rövidnadrágban. ujjatlanban. mindenben. ezért is utálok srandolni~ talán csak arra jó hogy más csajokat bámulhassak és azon gondolkodjak miért nem vagyok leszbikus.

dizi készülőben, valami tökfaszát akarok művészkedni. holnap papáéknál dekkolok, telóm fel kell tölteni az egész napos gyötrésre. egész nap matthew, gerard, matt és chris fog a fülembe duruzsolni. csók